Bese atya vallomása

Hallgatom Bese atya mentegetőző monstre interjúját. Úgy fogalmaz, mint artista mozog fent a kötélen. Ahogy egyre kevesebb fiatal megy papnak, úgy van köztük egyre több szózsonglőr.

Amit két órán át részletezve kell mentegetni, eleve elvetélt ügy. A lebuktatásos ügyek jellemzően pofonegyszerűek – valaki másnak mutatja magát, mint ami, a kétszínűség egy számára fontos embert személyében sért, elkészül egy kompromittáló anyag s valaki megnyomja a futószalag gombját.

Ha önmagadat ilyen bonyolultan, utalásokkal, virágnyelven kell magyarázni, ott a hallgató a történet valameyik pontján elveszíti a fonalat, vagy az érdeklődését, esetleg mindkettőt.

Az atya története hihetőségét azzal nyomatékosította, hogy a rendőrséggel együttműködő hazugságvizsgáló gépet működtető szervezetet keresett meg az alkotmányvédelmi hivatalban tett látogatása után. Kérdeztette magát a melegpartiról is, a homoszexuális irányultságára utaló kapcsolatairól is? Nem vagyok hazugságvizsgáló, de Márton ezirányú kérdéseire igencsak megváltozott beszédének ritmusa és megfontoltsági faktora.

"Kilőttek" – ez sokszor elhangzott. Addig a NER-es szerepét bagatellizálta, ezzel a durva túlzással meg felnagyítja a szerepét. Ahogy a rendszeresen emlegetett "cirkusz" és "hónapokon keresztül" szófordulatokkal is.

Az atya történetének lényege egy filmaszakadás. Ha akarom, úgy értelmezem, hogy erről nem szívesen beszél. A riporter azt is megkérdezhette volna, mennyire bírja az italt. A valósnak beállított alkotmányvédelmi hivatalos sugalmazások viszont bizonyíthatatlanok. Ismerem a magyar viszonyokat, nincsenek illúzióim, de az itt bemutatott mélyállam csápjainak valószínűsített hosszai felettébb valószínűtlenek.

Magyarországon mindkét oldal maffiázza a másik oldalt – sokkal valószínűbb, hogy csak játszogatják a maffiásdit. Nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci.